Sasi Kírának hívnak és már jó 3 éve élek ennek a szenvedélynek. A kiállítások az életemnek a legfontosabb részét töltik ki. Ha nem mehetek kiállításra hiányérzetem van, nem teljes az életem. Külső szemlélőként megszállottnak és bolondnak tűnhetek, de aki részese ennek a kutyás életnek tudja hogy nem sértő hanem elismerő a "dilis kutyás" jelző. Régebben fogalmam sem volt róla, hogy mi az a kutyakiállítás. Teljesen véletlenül csöppentem bele ebbe a világba. A legjobb barátnőm, Papp Kinga, aki egy kutyás rendezvényen nyert egy családos jegyet egy közeli kiállításra, elhívott hogy menjek velük és nézzem meg milyen is ez. Betoppantunk a kiállítás kellős közepébe és tudtuk, hogy innen nincs vissza út, ez lesz a legfőbb célja további életünknek. Kingával azóta együtt "űzzük ezt a sportot" és mindenben támogatjuk egymást. Az elmúlt 3 évben egyre több és több új embert ismerek meg és egyre többen ismernek meg engem is, aminek azért örülök rettenetesen, mert egyre több felkérést kapok és számos számomra új fajtát tudok kipróbálni. Örülök hogy egyre több gazda bízza rám kutyáját, nagyon hálás vagyok nekik!!!
Életem első saját kutyája egy törpe tacskó volt, aki mai napig bearanyozza a mindennapjaimat. Ő nem törzskönyves kutya, szóval rendes szövetségi kutyakiállításokra nem hordom, ám MKSZes kiállításokon HOBBY kategóriában szoktam versenyezni vele, ahol mindig szép eredményeket ér el. Vele inkább a munka vonalat erősítjük, az engedelmest, az agilityt és a nyomkövetést is kipróbáltuk már és mind nagyon tetszett és Drazsika is végig csinált mindent nagyon ügyesen. Néhány kép Drazséról:
Másik kutyám Chris of Your Sweetest Dream, aki egy Amerikai cocker spániel. Őt kifejezetten kiállítási célokra vettük, nagy terveim vannak a kicsi fiúval a jövőben is. Jelenleg 7 hónapos, de már 8 kiállításon volt. Mindegyiken nagyon jó eredményt ért el. Imádom a természetét, bújós pörgős "maci" a kiállításokat az elejétől fogva élvezi. A tenyésztője Viktor Róbert, akinek rettentően hálás vagyok mindenért. Nélküle nem lehetne enyém ez a csoda és nem tartanék a kiállításokon is ott ahol most tartok. Sosem tudom majd ezt neki eléggé meghálálni. Most nyáron elkezdjük a JCH-k gyűjtését Chrissel remélem sok közös sikerünk lesz és sok remek kiállítást fogunk átélni együtt. Pár kép segítségével bemutatom nektek a macit is:
A junior handlingről ejtenék még pár szót. A kiállításokon ez az a versenyszám amit legjobban élvezek. Itt a felvezető stílusát nézik és nem a kutya minőségét, persze meg kell hagyni egy jó kutyával, aminek a ringdresszúrája is tökéletes, sokkal könnyebb nyerni. 3 éve indulok ebben a versenyszámban és meg kell hogy mondjam igaz az a közmondás miszerint gyakorlat teszi a mestert. Az elején nagyon kis esetlen voltam a ringben és ámulattal néztem a "nagyokat", hogy ők miket tudnak. Elhatároztam hogy én is ilyen szeretnék lenni. Rengeteget gyakorlok, hogy elérjem a kitűzött célt, hogy minél jobb legyek. A sok verseny alatt úgy gondolom folyamatosan fejlődök és remélem meglesz a gyümölcse az áldozatos munkának. Az eddigi eredményeimre is rendkívül büszke vagyok, életem legjobb percei mikor megszereztem őket. Hálás vagyok a gazdiknak akik odaadták nekem kutyájukat és segítettek engem mindenben.
Elsőre ennyit, kiállítások után folyamatosan jönnek majd a friss beszámolók, remélem tetszeni fog a blogom és szívesen olvassátok majd!
